Valós szükségletek

Tudja-e valaki mi az ő valós szükséglete? Kétlem. Nekem másfél éve ki van kapcsolva a hűtőm. Többen kérdezik tőlem hogy lehet élni hűtő nélkül vagy hogy nem hiányzik? Nos, nem hiányzik. Egy: nem zúg. Kettő: spórolok a villanyszámlán. Három: csak annyi élelmiszert veszek vagy készítek, ami két napon belül elfogy, mert egy éjszakát bármilyen főtt étel is kibír. Amúgy meg ki szereti enni a tegnapit még másodjára vagy harmadjára is?

Visszatérve a valós szükségletek mentén való éléshez… Erről szól a mai világ változása. Meg kell vizsgálnunk mi az, amire még szükségünk van és mi az, amire már nincs. Ez még csak a vizsgálat, de utána cselekedni is kellene: kidobni azt, ami már nem szolgál bennünket. És itt nem csak fizikai tárgyakra gondolok, hanem ismeretségekre, programokra-találkozókra és gondolatokra is.

A gyermekkorunk és fiatal felnőttkorunk azzal telik, de tulajdonképpen az egész életünk, hogy a mások által belénk programozott kívánalmak mentén éljük az életünket, a mások által lejegyzett gondolatokat tanuljuk meg a könyvekből és a mások által elkészített tárgyakat használjuk. Közben pedig elsikkadnak a saját, értékes ötleteink, amiket mi vagyunk hivatottak megvalósítani, mert el vagyunk foglalva másokkal és azzal, hogy másokat boldoggá tegyünk…

Nem kell sok a boldogsághoz. Igazán. Miről másról szólhatna ez az élet, mint az örömről és a jókedvű létezésről? Arról, hogy azt tegyük, amit szeretünk vagy talán arról, hogy azt szeressük, amit teszünk? Mindegy melyiket válasszuk, a lényeg, hogy a valódi szükségleteink szerint éljünk és ne a belénk tápláltak szerint. No, akkor most kimegyek egy kicsit a napsütésbe, mert ez a szívem vágyása és mellesleg sok már itt az elektronikus betűűűű.