Te minek a Forrása vagy?

Képzelj el egy embert valahogy így… Képzeld el magad, ahogy állsz, a szíved egy vékony arany fényszállal kapcsolódik a világ közepéhez, a Forráshoz, ahonnan folyamatosan kapja az impulzust. A szíved kapja, nem a fejed. Az impulzus a szíveden keresztül érkezik hozzád, majd ezt az agyad, az elméd felfogja és dekódolja, ahogyan tudja, ahogy értelmezni képes. Érzel valamit, amit aztán vagy jónak vagy rossznak kategorizálsz. Mindkettőt érzed, felfogod, mert amikor az még a szívedbe érkezik, semleges, nincs előjele. Egy adott időpillanatban ugyanaz az impulzus érkezik mindenkinek a szívébe, de mivel eltérő helyeken és eltérő lelkiállapotban vagyunk mindannyian, ezt különbözőképpen fogjuk és értékeljük. Képzeljük el, hogy ez a nagykör.

Azonban mindenkinek van egy egyéni köre is, az egyszerűség kedvéért ez legyen a kiskör. Szíved dobbanása, a testedet összetartó kohéziós erő egyfajta bioenergia kört is létrehoz, amely a nagykörön belül működve saját forrásként működik a többi létezővel való kapcsolatodban. Ott is a szíved a középpont, ahonnan a saját belső sugarad, kisugárzásod kiáramlik, amit te csak érzel, és eredményét látod a környezeteden visszatükröződni a velük való kölcsönös viszonyodban. A saját kisugárzásodról a többiekről visszaverődő kép révén kapsz információt, amit aztán az agyad, az elméd értelmez, dolgoz fel, teszi bele abba a kategóriába, amit, attól függően, hogy milyen hatásokat kapsz tőlük. Elsődleges tükreid a szüleid, vagy korai nevelőid, akiknek a legelső megnyilvánulásaidra adott válaszai beégnek a tudatodba és tudatalattidba.

Egyszer olvastam egy könyvet, „Elég jó szülő” volt a címe, az egyik részt, rögtön az elején, meg is könnyeztem. Arról szólt, hogy amikor a pici baba az édesanyjára néz, felveszi vele a szemkontaktust, szoptatás, etetés közben, akkor neki az anyja az egész világ. Onnan kap minden információt. Ha az anya mosolyog, a csecsemő is mosolyog, ha az anya aggódik valami miatt, szomorú vagy sír, a csecsemő is ugyanezt az érzést éli át. Minél tisztábbak az édesanya érzései, minél jobban ki tudja zárni a külvilágot együttlétük alatt és csak a gyermekére, kettejükre és az ezáltal okozott jó érzésekre koncentrál, annál stabilabbá és kiegyensúlyozottabbá válik a gyermek is. Az első pár év kiemelkedően fontos a baba életében az önbizalom, a saját énkép, a „jó és szerethető vagyok” érzés kialakulása szempontjából, tehát, hogy a saját energetikai kisköre, a biológiai működése ne szenvedjen traumát.

Aztán az iskola és a társadalom megtanít arra, hogy határokat állítsunk fel és kategóriákat. Mi jó nekünk és mi az ami nem. Megtanuljuk, hogy elsősorban a külső, a ránk visszatükröződő vélemények, képek alapján értékeljük az életünket, arra reagáljunk és sokan, majdnem mindenki, el is veszik egy idő után ebben. Bekapcsol a fogyasztás: valamim nincs, amire nagyon vágyom, és az, úgy érzem, nekem nagyon kell, hát elindulok, hogy megszerezzem. De mi kell hozzá? Sok pénz, és akkor minden van. Aztán minél több anyagi lesz, annál inkább elszeparálódunk a kis birodalmunkban, világunkban, már nem érdekel a nagykör, és a kiskört is csak egy vékony sávon működtetjük, csak azt és annyit, ami nekünk kell. Közben pedig tönkremegy a környezet, amiben élünk, amiből élünk.

A bezáródásunk, az elszeparálódásunk oka két dolog egyszerre: leszűkítjük, lefelezzük a sávot azzal, hogy amikor jön valami felénk, azt mondjuk rá, hogy az nekem rossz, nem kell, ahelyett, hogy csak annyit mondanánk, ezt nem választom. Ezzel még nem fogalmazunk meg kritikát vagy véleményt, csak valamit nem választunk, mert nem arra van szükségünk. Valaha a nyelvünkben nem létezett a tagadó szó, az emberek csak arról beszéltek, ami van. A telepatikus kommunikációban is csak az igazság megy át, sem hazudni, sem tagadni nem lehet, hisz az valójában nincs.

Amikor valami „rossz” dolog történik velünk, amit soha nem kívántunk volna magunknak, ilyen is lehet és meg is történik, mégsem zárhatjuk ki teljesen, mert ezeknek a történéseknek hosszútávon mégis lehetnek jó következményei. Egy erős és kellemetlen inger kibillenthet bennünket egy megrekedt helyzetből, amiből másképp, saját erőnkből nem tudtunk volna kijönni. Tehát ekkor sincs okunk haragudni, mert ki tudja, még akár jót is hozhat nekünk. A másik hiba, amit gyakran elkövetünk, hogy sajnos nem bízunk elégg a saját teremtő erőnkben, a kiskörünkben, nem használjuk eléggé azt, ami belőlünk áradna kifelé, nem tudjuk vagy akarjuk érvényesíteni azt, amik vagyunk, nem tudunk szívből élni. Ráfogjuk a külső, erősebb hatásokra, a politikára, a gazdaságra, a társadalmi ellehetetlenülésre, a feleségre, a férjre, a gyerekre, az anyósra, a főnökre, és így tovább. Azt azonban tudnunk kell, hogy semmi sem történik a mi beleegyezésünk nélkül. Ha mégis, akkor már előtte átadtuk az erőnket másnak, hogy ő azt tehessen, amit akar. Mert ha én, az az ember, aki a szívén keresztül kapcsolódik az egész világhoz, és a szívén keresztül kapcsolódik a többiekhez is, szívből azt érzi, hogy ő nem akar elmenni ide vagy oda, nem akar megtenni ezt vagy azt, akkor egyszerűen nem teszi. Ha viszont mégis, akkor nem a másik a hibás azért mert megtette. Csakis az, aki úgy döntött. Vagyis Te.

Hibázhatunk is, persze, mert abból tanulunk. Vagy az is lehet, hogy nem. Egy dolog mindennél fontosabb: sose felezzük vagy harmadoljuk le azt a széles sávot, ami folyamatosan rendelkezésre áll akár kívülről áramolva, akár belülről rajtunk keresztül felbugyogva. Nálam van még egy másik nagyon fontos miheztartás is: másról rosszat sosem. Egyrészt mert nekem sem esik jól, ha degradálnak, másrészt azért sem, mert úgy gondolom mindennek és mindenkinek van helye ezen a világon, ha talált helyet és lehetőséget arra, hogy ide szülessen, ide teremjen. Legfeljebb nincs dolgunk egymással, elmegyünk egymás mellett, nem választjuk egymást. Attól az még nem rossz vagy rosszabb mint bárki más.

Ezért aztán jól gondold meg, hogy Te minek a Forrása vagy, vagy szeretnél lenni. Tartsd magad tisztán és nyitottnak mindenre, az ellenállás lefelezi az erőd és tévútra vihet. Ne feledd, hogy Te is egy Forrás vagy a világban, és egyedül azt határozhatod meg, hogy Te milyen erőt kívánsz képviselni ebben a nagy egészben.