Születésnapunk előestéjén

… aludjunk saját csillagunk alatt, hogy kapcsolatba léphessünk a világegyetem „Szellemével”. Így mesél nekünk Anasztázia erről a Vlagyimir Megre által írt Anasztázia sorozat első kötetében (részlet a második, bővített kiadás 91-92. oldaláról):

„A növények, amikor egy adott emberről információt kapnak, kapcsolatot létesítenek a világegyetem erőivel, információt cserélnek velük, jóllehet csupán közvetítői szerepük van, és szűkre szabott feladatot teljesítenek, mely a testhez és a lélek némely szintjéhez kötődik. Sosem vesznek részt semmilyen olyan bonyolult feladatban, amely bolygónk állat- és növényvilágában csupán az emberi elmére, az emberi lét szintjeire jellemző. A létesített információcsere az ember számára azonban lehetővé teszi azt, ami csupán neki adatott meg egyedül – kapcsolatba lépni a világegyetem „Szellemével”, pontosabban információt nyerni belőle. Egy egyáltalán nem bonyolult eljárás lehetővé teszi, hogy ez megtörténjék, és az ember annak áldásos hatását megérezze.

Anasztázia ezt így magyarázta el:

Egy éjszaka, amikor az időjárási viszonyok ezt megengedik, vessük meg fekvőhelyünk a csillagos ég alatt. Ágyunkat feltétlenül helyezzük el úgy, hogy málna, ribizlibokrok vagy gabonafélék közelében legyen. Feltétlen egyedül kell lennünk. Feküdjünk ágyunkon, arcunkat fordítsuk a csillagos égbolt felé, és szemünket ne hunyjuk azonnal le! Szemünkkel és gondolatainkkal bolyongjunk, barangoljuk be az égbolt csillagait! Ne erőlködjünk mindenáron gondolkodni róluk! Lazítsunk, gondolataink legyenek könnyűek és szabadok. Kezdetben próbáljunk a számunkra legláthatóbb, megfigyelhetőbb égitestekre gondolni, aztán álmodozhatunk a számunkra legtitkosabb, legőrzöttebb dolgokról, a hozzánk közel álló emberekről, azokról, akiknek jót kívánunk! Ne próbáljunk e pillanatokban valamilyen megtorlásra gondolni vagy valakinek rosszat kívánni! Ugyanis a hatás lehet számunkra kedvezőtlen. Ez az egyszerű folyamat az agyunkban számos szunnyadó sejt közül néhányat felébreszt, melyek az ember élete során zömmel nem is ébrednek föl. A világegyetem erői velünk lesznek és segítenek majd, hogy hihetetlenül fényes álmaink legyenek, lelki megnyugvást találjunk, hozzátartozóinkkal kedvező hullámhosszon vibráló kapcsolatokra hangolódjunk, irántuk való szeretetünket hatványozzuk vagy kiváltsuk. Ezt a folyamatot nagyon fontos többször elvégezni. De hatásossá csupán ott válik igazán, ahol folyamatos és állandó kapcsolatban vagyunk a természettel. S ezt már másnap reggel érezni is fogjuk. Különösen fontos ezt minden évben születésnapunk előestéjén elvégezni. Hosszan tartana – és itt ezt különben sem fontos elmagyarázni – hogyan működik az egész mechanizmus. A magyarázatot részben el sem hinnéd, részben pedig meg sem értenéd. Jóval könnyebben és rövidebben lehet majd róla talán azokkal beszélned, akik ezt kipróbálják és hatását saját magukon érzik meg, mert a nyert és a „tapasztalat által hitelesített” információ lehetővé teszi, hogy az ember jobban felfogja, megértse mindazt, ami a továbbiakban hozzá érkezik.”