SZERETET TERE és az IDŐ

Falusi, jócskán belassult életmódom, illetve az, hogy otthonról dolgozom és nem járok be egy munkahelyre, legnagyobb hozadéka, hogy van időm. Ez pénzügyekben némileg lemondásokkal jár, de ez egyáltalán nem visel meg. Ami sokkal fontosabb itt, hogy rengeteg időm van, amit én osztok be. A kertészkedés szintén egy lassító tényező, hisz az évszakok változása egy meghatározott ritmust követ, amit nem igazából lehet gyorsítani, bármennyire is szeretnénk. A gazdasági, társadalmi vagy virtuális világból szemlélve az időt fel lehet pörgetni, amilyen nagy sebességre csak akarjuk, de bizonyos biológiai történések nem gyorsíthatók: mint például a gyermek kifejlődése. Az 9 hónap, ha így élünk, ha úgy. De hogy azt a 9 hónapot hogyan, milyen sebességgel éljük meg, az már rajtunk és az életmódunkon múlik.

A felgyorsulásnak és a belassulásnak is van értelme. De egy idő után rájövünk, hogy ezt nem a világ csinálja velünk, hanem mi magunk irányítjuk… attól függően, hogy mire van most szükség, mit kell megéljünk egyenként a saját életünkben.

A felgyorsulás azért van, mert bizonyos minták rögzültek a térben, s nekünk szükségünk van a sebességre ahhoz, hogy átláthassuk… hamarabb lássuk mi a kifutása egy-egy dolognak, hogy hamarabb rájöjjünk a tetteink jó vagy rossz következményeire… S ebből tanulhassunk. Azok vannak benne a gyorsuló időben, akiknek szüksége van erre a látásmódra, szüksége van arra, hogy megtapasztalják és kifuttassák bizonyos működéseiket. Ez segíti a rossz berögződések, a rossz minták elhagyását.

A belassulás, a természet ritmusához való igazodás, a saját belső ritmusunk megtalálása, az arra való átállás akkor jön, amikor úgy érezzük jelentősen leterheltük magunkat, túl sok energiát adunk le, égetünk el és az nem jó nekünk, nem érezzük jól magunkat benne. Sokan tehetetlenül sodródnak a saját életükben, hiányzik nekik valami, megpróbálják azt sok történéssel, információval, állandó újdonságok hajszolásával betölteni, de az űr marad. Este kattog az agyuk lefekvéskor, rosszul és nehezen alszanak, gondterheltek, életuntak. Ma már sokszor tinikorban eljutnak a fiatalok ebbe az állapotba, pedig még alig éltek valamit és még felelősségeket sem kaptak. Egyre csökken a környezetért való felelősségvállalás is, bár úgy tűnik az oktatás ebbe az irányba fordítja az ifjúságot, a felnőtt társadalom mégis teljesen mást cselekszik és akkor nem számít már mit tanítanak az iskolában, ha nem ez a valóság… Az iskola az elmélet, az élet pedig az, amit abból a gyakorlatba is át tudunk tenni.

Az unalmasnak tűnő (de amúgy nem az), repetitív tevékenységek a kertben, mint például a gyümölcsök leszedése és befőzése (tavaly három napig csak a meggyet szedtem, magoztam és tettem üvegekbe), lelassítja az időt és kiélesíti a képet arról milyen életet élek is valójában. A fák és bokrok maguk is élő lények, környezetükben, aurájukban tartózkodva csak saját gondolataim vannak, hisz a növények nem beszélnek, nem akarnak befolyásolni, fogyasztásra sarkallni, megvetetni veled egy terméket vagy szolgáltatást. Ők csak vannak úgy, ahogy a jóisten megteremtette őket, adnak, szolgálnak, anélkül, hogy bármit is kérnének cserébe. És azt adják, ami valóban jó neked: olyan élelmiszert, amire kódolva van a biológiád, amit azonnal felismer a tested és tud is belőle táplálkozni. Minden gyártósorról lejövő, dobozba, fémbe rakott élelmiszer plusz energiát vesz el azzal, hogy eltér a természetestől és az adalékanyagokkal terheli a szervezetünket. Ami miatt aztán plusz költségek árán valahol és valamikor meg kell szabadulnunk, ha magától nem távozik el, mert nem tudja a szervezetünk kipucolni. Ilyenkor jön ugye a dietetikus, orvos, természetgyógyász, kezelések, sok-sok idő, pénz és energia megy el csak arra, hogy valamitől megszabaduljunk.

Ezt az energiát pedig fordíthattuk volna valaminek az építésére is…

Szóval figyeljük meg, hogy miben vagyunk épp. Hogy pörögnek-e a napok, hetek, órák és percek, vagy meg tudjuk élni az életünkben az örömöt, az elengedettséget is, a semmit tevést is ugyanúgy, mint az érdekes programokat vagy a munkahelyi sodródást.

Ha mindkettő ott van az életünkben, bizonyos percek pörögnek, mások viszont lassabban telnek, és meg is engedjük magunknak a belassulást, akkor minden rendben, egyensúly van. Ha az egyik vagy másik jelentős túlsúlyba kerül, és ez zavar bennünket, akkor ideje kézbe venni a dolgokat.

Nekem az idő legnagyobbrészt lassan telik és ezt imádom. Minden percet megélek és úgy érzem végtelen mennyiségű időm van. Szinte minden nap egy örök élet. Lehet, hogy ez köthető a helyhez, ahol élek, bizonyosan, hisz itt kevés az inger és sok a saját gondolat. Nálam nem szól állandóan a rádió, tv vagy bármilyen zene, mert jól megvagyok magammal, nem félek a saját gondolataimtól, nem félek a csendtől. Nem félek attól, ha kívül nem történik semmi. Jóban vagyok magammal és jóban vagyok másokkal is. Tudom, hogy ha történik valami számomra akár kedvezőtlen is, az nem véletlen és hogy mindig van kiút, van megoldás. Nem hagyom, nem engedem, hogy a külvilág azt duruzsolja a fülembe, hogy kevesebb vagyok mint a többi, hogy nem vagyok elég jó, elég gazdag, elég fiatal, vagy elég ez vagy az…

Van egy mondásom, amit a saját köreimben gyakran hangoztatok. Akinek nincs ideje, az szerezzen magának először teret. Ha van tere, az idő is megjelenik. S ha szeretetét is bele tudja tölteni, akkor létrejön a Szeretet Tere… Mert a tér és az idő mindig együtt jár, a szeretet pedig az oda legjobban bele illő töltelék.

A videóban egy érdekes beszélgetés Csillag Vilivel: