Rövidlátás

Már egy ideje foglalkoztat, hogy miért van olyan sok és egyre több szemüveges ember. Én magam jópár éve 2 dioptriát javítottam a szememen természetes módszerekkel és letettem a szemüvegem, sőt, még a napszemüveget is, pedig fényre érzékeny volt a szemem közel 10 évig.

Régóta vártam már arra, hogy ezt végre valami szakmabéli is megírja. Elsők között rendeltem meg Dr. Ungváry Lilla szemorvos, szemtréner – hozzá én is jártam szemtréningre korábban – 5 napja (november 27-én) megjelent könyvét, amiből itt most idézek egy nagyon fontos részt (29-32 old. és 37. old).

A könyv címe: szemLÉLEK – A LÁTÁS ÚJ DIMENZIÓJA

“Sokan hiszik, hogy ha a látásuk romlik, kizárólag orvos vagy szakember tud rajtuk segíteni, és nekik nincs hatásuk a folyamatra. Ez a gondolkodásmód azt sugallja, hogy a szem egy “elromló gép”, amit kívülről kell megjavítani, nem pedig egy dinamikus, fejleszthető, bennünk élő, hozzánk szorosan kapcsolódó rendszer.

Bár az orvosi segítség elengedhetetlen bizonyos betegségek és súlyos elváltozások esetén, jó tudni, hogy a látás nem állandó, hanem folyamatosan alakul a bennünket érő külső és belső hatások miatt, amiket a szokásainkkal, életmódunkkal és mentális hozzáállásunkkal mi magunk is befolyásolhatunk.

A természetes látásjavító módszerek azt mutatják, hogy a szem képes regenerálódni, ha megfelelően bánunk vele. Az orvos tehát segíthet, de a valódi javulás kulcsa gyakran a saját kezünkben van.

Szerintem hasznos tudni, mi mire való, és azt is, hogy mire nem. Az orvoslástól sokat kaphatunk, de azt nem állíthatjuk, hogy mindenre tudja a megoldást. Valójában a testünk az, ami képes meggyógyulni, az orvosok ehhez segítséget adnak a beavatkozásokkal, gyógyszerekkel. “Az orvos kezel, a természet gyógyít” – szól a mondás, és milyen igaza van.

Sose feledkezzünk meg arról, milyen csodálatos erők működnek bennünk! Minden pillanatban sejtek milliói teszik a dolgukat, anélkül, hogy erre külön utasítást adnánk nekik. Szöveteink sejtjei időről időre megújulnak, kicserélődnek, újraépülnek. Te gondolsz néha erre, kedves Olvasó? Én gyakran érzek mély hálát ezért, és mindig lenyűgöz a testünk működésének bölcsessége…

Gyakran találkoztam azzal a meggyőződéssel, hogy a szemproblémák oka genetikai, öröklött. Ezen elgondolkodtam, mert ha pusztán genetikai oka lenne a szembetegségeknek, akkor sokkal kevesebb fénytörési hiba, szürkehályog, zöldhályog, sárgafolt-elváltozás és sok más eset lenne körülöttünk, mint amit ma tapasztalunk. A szembetegségek ugrásszerű növekedést mutatnak egyik generációról a másikra. A rövidlátók számának robbanásszerű növekedése például nagy fejtörést okoz a szemészeknek.

Ahogy arról korábban írtam, a rövidlátók száma ugrássszerűen nő, erről 2025-ben a Magyar Szemorvostársaság kongresszusán a következők hangoztak el:

“A myopia (rövidlátás) jelentős és növekvő közegészségügyi probléma. A patológiás myopia az irreverzibilis látásromlás és a vakság egyik leggyakoribb oka a világban. Nyugat-Európában 2050-re várhatóan a népesség 56%-a myopiás lesz!”

Mi lehet a háttérben? Miért van egyre több szembeteg? Milyen külső és belső tényezők változtak meg, amik előidézik ezeket a jelenségeket?

Egy vizsgálat során eszkimó gyerekeket tanulmányoztak, akik ugyanott éltek, mint a szüleik, ugyanazt ették, mint a felnőttek, csupán egyetlen dolog volt más az életükben: iskolába jártak.

A tanulmány (Iribarren L. & R. 2022) szerint az Inuit közösségekben a myopia előfordulása a 20. század közepén 3%-ról tíz év alatt 60%-ra emelkedett. Ez az ugrás egybeesett azzal az időszakkal, amikor a gyerekeket elválasztották szüleiktől, és bentlakásos iskolákba küldték, ahol mesterséges világítás mellett, zárt térben tanultak, jelentősen csökkentve a szabadban töltött időt.

A kutatók szerint a myopia drasztikus növekedése nem genetikai, hanem környezeti tényezőkre vezethető vissza. Az iskolai oktatás bevezetésével nőtt a közeli munkavégzés (olvasás, írás) ideje, miközben csökkent a szabadban töltött idő, ami hozzájárulhatott a rövidlátás kialakulásához.

A rendelkezésre álló adatok alapján a megfigyelés helytálló: az eszkimó gyerekek körében az iskolai oktatás bevezetése után jelentősen megnőtt a myopia előfordulása. Ez a változás elsősorban környezeti tényezőknek, például a megnövekedett közeli munkavégzésnek, a csökkent szabadban töltött időnek, a mesterséges fénynek, a sok közelre nézésnek tulajdonítható, és valószínűleg a tanítás módszertanának is, mely a megértés, megtapasztalás helyett a magolást helyezi előtérbe.

A rövidlátók számának nagymértékű emelkedését, amit ez a vizsgálat kimutatott, nem lehet genetikai okokra fogni. A fentiek tükrében elgondolkodtató, vajon közelebb visz-e bennünket a jelenlegi egészségügy a dolgok megértéséhez és megváltoztatásához? Ehhez érdemes elgondolkozni azon, mi is a szerepe ma az egészségügynek az életünkben…

Sokan úgy gondolják, hogy ha egyszer a látás romlani kezd, a szemüveg viselése elkerülhetetlen. A megszokott orvosi protokoll is ezt erősíti: ha valaki homályosan lát, szemüveget írnak fel neki, anélkül, hogy más lehetőségeket is megvizsgálnának.

Pedig a látás nem egyszer és mindenkorra rögzült állapot, hanem folyamatosan változó képesség, amelyet az életmód, a vízuális szokások és a mentális állapot befolyásol. Sok esetben a romlás nem végleges, és megfelelő odafigyeléssel, természetes módszerekkel akár javulás is elérhető.

A szemüveg lehet hasznos segédeszköz, de nem az egyetlen és végleges megoldás – és nem is feltétlenül szükséges mindenkinek, akinek romlott a látása.”