ÖNZETLENSÉG FONYÓDON

Vannak még olyan képzések, amelyek önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, valóban a másiknak tett szolgálaton alapulnak. A valódi gazdagság egyik megnyilvánulása, úgy gondolom az, amikor úgy tudunk adni, hogy nem várunk cserébe semmit. Csak akkor tudunk így adni, amikor azt érezzük, nem leszünk kevesebb általa, sőt, inkább több, és amikor azt is érezzük, hogy amiből adunk, az nekünk is korlátlanul rendelkezésünkre áll.

Egy ilyen tanítóhoz járok én Fonyódra, egy ősszel indult önismereti képzés keretein belül. A neve nem ismert, nem médiasztár, csendben teszi a dolgát. Megfigyeltem már, hogy a nagy nevek, a zengzetes címeket viselők mellett, vagy körül mindig ott vannak a „kicsik”, akik amúgy nem kisebbek tudásban és emberségben, sőt! De ők nem törekednek az ismertségre, az elismertségre, mert ez nem fontos nekik. Máshonnan merítik az energiát. Nekik a folytonos szolgálat fontos, az, hogy életük összekapcsolódjon olyanokéval, akik a fejlődés útját járják…

A múlt hétvégén egy igen jól kézzelfogható téma volt a középpontban: a tökéletes test. Hogyan éljünk, hogyan gondolkodjunk és hogyan cselekedjünk úgy, hogy a testünk jól működjön és “szolgáljon” bennünket, ne akadályt vagy bajt okozzon nekünk. Mert valljuk be, ha bármi baj van a testünkkel, akkor nem tudunk rendesen odafigyelni semmire: a családunkra, a munkánkra, az élményeinkre. Az élet egy rémálommá változik, ha folyamatosan fájdalomban élünk.

Egy pár miheztartást gyűjtöttem most össze, amit a testtel kapcsolatban tudnunk illik:

1. Testünkben automatikusan beindulnak az öngyógyító folyamatok, ez belénk kódolt képesség. Ebben nyugodtan bízhatunk, alapvetés, ha nem bízunk benne, akkor a természet ellen dolgozunk.

2. Testünket a jóisten tökéletesre teremtette, az esetleges kibillenések vagy elakadások az “elrontott” gondolat eredményei.

3. A javítási szándék nemcsak a testi, hanem elsődlegesen a szellemi szinten is meg kell történjen, nagyon gyakran annyi elég, hogy az “elrontott” gondolatot korrigáljuk, ami után a test öngyógyító intelligenciája “veszi az adást” és automatikusan leköveti a helyes gondolatot helyes tettekben. A helyreállítás valamennyi idő elteltével magától megtörténik.

4. Nem kell nagyon elmélyülni és belesüllyedni a miértekbe: minden, de minden embernek más a története, ugyanannak a tünetnek vagy elváltozásnak annyiféle oka lehet, ahány ember van. A szíve vagy a lelke mélyén mindenki érzi, hogy mi áll a tünete mögött, csak még magának sem hajlandó bevallani, mert akkor szembe kellene nézni valamivel, ami nagyon fáj, ami nagyon húsbavágó, ezért ez a lenyomott energia jelez valamelyik szerven keresztül

5. A helytelen, negatív vagy fájdalmas helyzetek hosszú távon való fenntartása rengeteg életerőt emészt fel, amit például a saját életünk, a saját lakásunk, a saját családunk építésére is használhatnánk. Emiatt gyakran gyorsabban öregszünk, lerokkan, elhasználódik a testünk, az újonnan termelődött és egészséges sejtjeink lökődnek ki az elhasznált, a halott sejtek helyett, amitől sok embernek érezhetően rossz szaga, kellemetlen kipárolgása lesz.

6. Amit tehetünk nap mint nap a saját egészségünk megőrzése érdekében az az erőszakmentesség: nem ártok a testemnek semmilyen szinten. Tehát nem hajszolom túl, nem okozok neki fájdalmat, nem erőltetem túl például a sporttal, nem etetem és itatom káros anyagokkal, nem teszem ki túlzott napsütésnek, hidegnek, túlzott zajnak. Nem teszem ki zavaró ingereknek, nem olvasok lehangoló híreket, bejegyzéseket, a halál, baleset, szerencsétlenség helyett a szépségre, a jóságra és a szerencsés helyzetekre koncentrálok. Szeretem a testem és szeretem benne magam. Úgy szeretem magam és úgy tekintek magamra, mint ahogy a teremtőm, a létrehozóm tekint rám. Szeretettel, megértéssel, elfogadással. Ahogy a mondás is tartja: A jótékonyság otthon kezdődik (Charity begins at home).

7. Végül ha erősíteni szeretnénk akár a saját, akár egy másik ember, állat vagy bármilyen élőlény életét, akkor ajánljuk fel az összes gátló megnyilvánulást vagy problémát egy nálunknál magasabb erőnek, hogy segítsen nekünk megoldani, felülemelkedni rajta, hogy hozza rendbe… mert ha el tudjuk engedni a problémát és teljességgel megbízunk abban, hogy az történik, ami nekünk jó, tehát teljességgel bízunk a jóban, hogyan lehetne az másképp? Csak akkor van másképp, ha kétségeink vannak.

Én ezt úgy szoktam intézni magamban, hogy elképzelem magam abban az időben, amikor már túl vagyok egy nehézségen, már csak nevetek rajta, hogy valaha ez feszültséget okozott… mert csak addig okoz feszültséget valami, amíg meg nem találjuk a megoldást. És nagyon gyakran a probléma megoldása nem ugyanazon a szinten van, mint ahol a probléma keletkezett. Ki kell tudnunk jönni abból a gondolati körből, ahol valamit problémának látunk, felülről ránézni, és kicsit várni, hogy amikor már nem a feszültségből tudunk ránézni, akkor milyen gondolataink vannak a megoldásról. Ilyenkor érdemes kikapcsolni, valami mást, valami nekünk jólesőt csinálni, kicsit meg is feledkezni a problémánkról, és ekkor nagyobb esélyünk van arra, hogy meglássuk a megoldást is.

Még egy dolog. És ez nagyon fontos. Én és a tükörképem között ott a gondolat. Én nem az vagyok, akit a tükörben látok. Én az vagyok, aki a tükör előtt áll. A kettő közötti különbség a gondolat. Hogy mit gondolok arról, amit a tükörben látok. A gondolat tisztasága határozza meg a saját tisztaságom. TISZTA GONDOLAT. Erre törekedjünk és minden jóra fordul.

A bejegyzésben említett tanító által létrehozott szervezet: