OLVASÓI LEVÉL Nórától

A következő levelet egy kedves Anasztázia olvasótól kaptam, amelyben leírja hogyan talált rá a könyvsorozatra és miképp inspirálódott általuk:

Kedves Sella!

Szabadkozni kényszerülök így az elején, hiszen nekem nincsen szabályos kiköltözés történetem, nem élek 1 hektáros idilli birtokon jelenleg. Lehet, hogy ez majd később fog bekövetkezni, lehet, hogy nem… Az idő majd megmondja.

Bár városban élek – egy igen szép családi házban nagy kerttel – nekem is sikerült megismerkednem Anasztáziával. Illetve úgy érzem Anasztázia akart megismerkedni velem. Legalábbis ebben reménykedem. Valójában az történhetett, hogy az életem egy bizonyos pontján elértem egy olyan életszakaszba, amikor nyitottam további eszmék felé, vártam a tanítói sugallatot. Szellemi vezető nélkül maradtam, és éreztem, hogy kell nekem valami vagy valaki, aki irányt mutat. Spirituális értelemben készen álltam, és mint mondani szokták, ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester. Merem hinni, hogy velem is ez történt 2015-ben, amikor rátaláltam az Anasztázia könyvekre. Szó szerint rátaláltam, hiszen úgy történt, hogy elmentem a városi könyvtárba Szegeden, és magamban azt mondtam: nyitott vagyok, készen állok, rá fogok találni arra a könyvre, amire szükségem van. És elkezdtem menni a sorok között csak úgy céltalanul. Mentem mentem, különösebben nem éreztem semmi furcsát,  egyszer csak megálltam, lenyúltam, és alulról a második polcról kiemeltem egy mélyzöld puha kötésű könyvet egy szőke nővel az elején, aki az orosz tajgában él … Hát így kezdődött. Azóta is úgy hiszem, hogy ez nem lehetett véletlen. Mert mi lenne az esélye annak, hogy tízezer kötet közül pont Megre könyvét választom.

Mélyen megérintett a könyv mondanivalója. Anasztázia eszméinek, gondolatainak mélysége s egyben frissessége. Rögtön éreztem, hogy ezek nem lehetnek egy „egyszerű hajóskapitány” fantazmagórái, annál sokkal lényegibb ez az egész, ilyet „egyszerű halandó” nem tud csak úgy kitalálni. Az első rész után rögtön akartam a folytatást, de mivel a többi rész nem volt meg a könyvtárban, úgy szereztem meg pdf-en, és olvastam éjjel-nappal. Azóta megvettem az egész sorozatot, és útnak indítottam egy első példányt egy kedves ismerősömnek ajándékozva, hogy adja tovább annak, akiről úgy gondolja, értékelni fogja. Nem tudom hol s merre jár most a könyv, de remélem nem alszik valahol porosodva, hanem értő visszhangra találva újabb „alvókat” ébreszt fel.

Én is folyamatosan újraolvasom az egész sorozatot, hiszen tanításai megunhatatlanok, és szükségem van arra, hogy folyamatosan emlékeztessen lényem valódi lényegére.

Házkörüli kertünk az én szememben -de mások szerint is -szemet gyönyörködtető,  amiben nagy örömömet lelem. Nem tökéletes, de igyekszem ráhangolódni, érezni a lényegét, és a lényeget általa meglátni. Fontosnak tartom, hogy tetsszen a kert, ahol élek, jóleső érzés, megnyugvás töltsön el, amint belelépek a kert terébe. Sok gyümölcsfa van benne, sok hasznos bogyós bokor, pár magaságyás fűszerkerttel, szép bokrok és virágoskert a fű közepén.  Elejétől én terveztem el, mi hol legyen, amire nagyon büszke vagyok. Minden növényemet a magaménak érzem, remélem a gyerekeim is látják, hogy milyen gyengéd és szerető viszonyt lehet fenntartani a kerttel. Remélem továbbviszik a gyönyörködés művészetét, az érzését, hogy a kertbe pihenni, töltődni megyünk ki, energiákat nyerni általa és gondolkodni, elmélkedni. Azt, hogy a kert nemcsak munka vagy egy díszlet, hanem a gazdával együtt hullámzó entitás. Ami által mélyebb rálátást nyerhetünk Istenre, aki Anasztázia szerint a növényeken keresztül mutatkozik meg.

Úgy érzem van még tennivalóm Anasztáziával – ez egy folyamatos fejlődéstörténet részemről. Remélem hamarosan olyan irányt vesz az életem, hogy többet tudjak foglalkozni a könyvekkel. Terveim vannak vele. Vágyakat ébresztett bennem, amiket szeretnék megvalósítani.

Szeretettel H. Nóra