Minden átalakul

MINDEN ÁTALAKUL – AZ OKTATÁS IS – Hál’ istennek!

Új folyamatok indultak be az oktatás területén, amiben épp járatos vagyok több mint húszéves tapasztalattal, és mondhatom nagyon örülök ennek. Én az iskolában annak idején sokmindent nem értettem… Éreztem, hogy valami nem stimmel azzal, amit ott hallok, vagy ami történik, de szólni nem mertem, hiszen a tanár biztosan jobban tudja… Sok-sok olyan eset volt, amikor azért kaptam rosszallást, mert önmagamat adtam és ez nem tetszett a többieknek… Nem kívánom folytatni a sort, mindenki tudja miről beszélek. Ezek a helyzetek nem csak iskolában, hanem az élet bármely területén előfordulnak, ma is százával.

DE!!!

Végre látom már a fényt az alagút végén.

Az oktatásban, azt hiszem most már nyíltan is vállalható, burjánzásnak indultak az alternatív megoldások. Elértünk egy információs telítettségi szintet, amit már nem lehet tovább feszíteni, ilyenkor van az, hogy új utakat kell keresnünk. Jelenleg már ott tartunk, hogy egyéni tanulócsoportok létrehozásával olyan sajátos kísérleti kezdeményezések indultak, melyekről most még nem lehet látni, hogy hová jutnak. Minden tanulócsoport más, attól függően, hogy kik működtetik. Ez a világ annyira sokszínű, hogy azt nem lehet és nem is kell egy tanteremben imitálva a gyerekeknek közvetett módon átadni. A tanteremben tartás a valódi tanulás gátló tényezője. Sokáig nem tudtuk ezt, most már nyilvánvalóvá vált. Egyre többen potyognak ki a gyermekek bioritmusát és az alapvető természeti törvényeket semmibe vevő oktatási rendszer berkeiből mindenféle papíron leírható problémákkal, mint diszlexia, diszgráfia, sajátos nevelési igényű és egyéb megbélyegzésekkel.

Ők, akik nem bírják és nem is akarják a kategóriákat magukon elviselni, egymás társaságát keresik, hogy megnyugodhassanak. Hogy érezzék, ők is normálisak. Aztán vannak még a művészi beállítottságú emberek, akik valamelyest még megbecsültnek mondhatók, de sokak szerint ők sem “százasok”. És vannak még azok, akik egyszerűen csak azt érzik, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak a jelenlegi fennálló rendszerben működni. Ez utóbbiak azt is megtapasztalják, hogy ők igyekeznek beintegrálódni, de a többiek által kirekesztésben van részük.

Nos, a Tanulócsoportok abban segítenek mindenkit, hogy megtalálja azokat, akik hasonlóan gondolkodnak és éreznek. Összeegyeztetjük a saját képeinket, amelyek aztán egybeolvadnak más kis csoportok saját képeivel, s egy idő múlva kialakulnak az új “iskolai formák”. Ezek az új formák viszont már az elfogadás, a másik egyéniségének tiszteletén alapulva nem egymás versenyeztetését tűzik ki célul, hanem egymás megsegítését, a szolgálatot, ami az egyik legnemesebb dolog a világon. Valódi célkitűzésnek látom azt, hogy minél inkább fejtsük vissza az egymás elleni agressziót, hogy megvalósuljon az EGYMÁSÉRT való élés a jelenlegi “egymásból” való élés helyett. Ebből a szempontból minden nap egy próbatétel, s minden nap egy új lehetőség arra, hogy jobban csinálhassuk. Mivel egyre több ember saját személyes terében jelenik már meg az igény a békés életvitelre, ezért fontos ezt először mindig saját magunkon és környezetünkön gyakorolnunk. Számos lehetőség adódik. Például elégedettebbek lehetnénk azzal, ami van. Mert vannak országok és népek, ahol sokkal rosszabb, ilyenkor hozom mindig az afrikai példát…

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Asztaaások

Tehát, visszatérve a Tanulócsoportokra, mi az “Asztaaa projekt” keretében egy olyan csoportot verbuválunk, akik elengedték azon félelmüket, hogy ha a gyermek nem tanul iskolában, akkor hülye marad. Az iskola számunkra csak egy alternatíva, de van sok más út is. Tudom, jobb agyféltekés gondolkodás ez, nem is véletlen, hogy a művészeket vonzzuk elsősorban. Mindenesetre, ha nem is mindenki, de egyre többen vannak már hasonló véleményen és mi ezeket az embereket kis csoportunkban nagy szeretettel és lelkesedve várjuk.

Kátai Piroska