EGYENSÚLYTALANSÁGBÓL EGYENSÚLY

Hozzászokhattunk már, hisz ebbe születtünk bele, hogy egy dolognak általában minimum két megnyilvánulása van. Van például az igen és a nem, világosság és sötétség, nő és férfi, van fent és lent, van fehér és fekete, van előtte és utána… A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Világunkban a létezés párokat alkot. Máshogyan fogalmazva: az EGY kibontva minimum kettő, de lehet három, négy, öt, stb… Van, ami csak úgy megtörténik, mint a világosság és sötétség, de a legtöbbször nekünk magunknak kell döntenünk vagy az egyik vagy a másik mellett. Van, hogy ezeket a párokat egymás kiegészítésének látjuk, van, hogy ellentétpárokba rendezik őket egy skálán, végletekként ábrázolva az egyiket és másikat. A legrosszabb az, amikor még harcot is generálnak a két véglet között, például amikor a filmekben a “jó” és a “rossz” harcolnak egymással. A valóság nem ez… A film amúgy is csak illúzió! Már ott kezdődik, hogy álló képeket látunk mozogni… Igaz, hogy ma már más technológiával készül, de az mindenképp tény, hogy egy emberi akarat által létrehozott előre gyártott, mesterséges kreálmány. Mint ahogy az összes fénykép, videó és egyéb médiatartalmak. A valóságnak csak egy pici szeletkéje egy adott időpillanatban, amit a figyelmünk egyszerre be tud fogni a fókuszba. Nem az egész, hanem egy pici rész…. S mivel mesterséges, annyi hitelt is adjunk neki… Egyébként ezt hűen mutatja az is, hogy amikor filmes bunyót nézünk, sosem gondolunk abba bele vagy csak ritkán, hogy az az ütés a szereplőnek mennyire fájhat. Na de amikor térfigyelő kamerán látjuk ugyanezt vagy valaki a valóság brutalitásáról készít titokban videót, ott már átjön az érzés is. Szóval tudunk mi különbséget tenni, csak ez el van tompítva…

Visszatérve arra, hogy mi a valóság?

Ad 1.: a “jó” sosem harcol, egyszerűen nem megy bele, ő nem ilyen.

Ad 2. A “rossz” csábít, megkísért, de csak akkor kerekedhet felül, ha a másik fél úgy dönt, ha hagyja magát belevinni.

Ad 3. a két erő egyszerre létezik, egyszerre hat, mert mindkettő létezik ugyanabban az időben és térben… az ember, és csakis az ember tulajdonsága az, hogy elbillenjen akár egyik, akár másik felé, attól függően belül mennyire van egyensúlyban. Mennyire tudja fenntartani az EGY-en-súly-át. Vagyis, mennyire egységes belül. Mennyire van az EGYben, mennyire van EGYSÉGben.

Azt kell nagyon megérteni itt, hogy a két fél sosem harcot akar, hanem egybeolvadást. A harcot a hataloméhség indítja el, s mint olyan, ez az ego műve. Az ego önállónak, különállónak hiszi magát, azt gondolja azt csinál, amit akar, mert szuverén és joga van hozzá. Az ego a test egy szüleménye, egy önállósított működése, azt viszont már nehezen ismeri el, hogy nem irányítója még csak a testnek sem, nemhogy a világnak. De eljátssza azt, hogy igen, és hatalmat akar minden és mindenki felett. Az egot is meg kell tanulnunk úgy kezelni és oda tenni, ahová való. És ehhez kell nekünk sokszor 50-60-100-200 évet élni, hogy erre rájöjjünk. Szerencsésebbeknek hamarabb leesik. Van, akinek már gyerekkorában, főleg, ha nehezített családi körülmények közé érkezik. De ez sem feltétel. Van, aki jó családi körülményekben élve is rájön ugyanerre. És van, akinek még többször vissza kell születnie ahhoz, hogy felismerje ezeket.

Szóval ha az elménkkel fogjuk fel és értelmezzük a világot, akkor mindig csak egy icipici szeletkéjét ragadhatjuk meg egyszerre. Viszont van egy másik szervünk, ami folyamatosan összeköttetésben van mindennel, egyszerre van jelen a mindenségben, állandóan kapja az információt és adja is magáról ugyanúgy a jeleket. Amikor találkozol valakivel, azonnal keletkezik egy benyomásod róla, az összhangzatból, amit a megjelenése, a mozdulatai, a tartása, a beszéde, az arcvonásai, a testének érzete sugall. Tulajdonképpen erre reagálsz, amikor ilyen vagy olyan vagy vele. Sokszor nem is érted, hogy miért irritál valaki már csak a jelenlétével is, de az sem mindig könnyen megfogalmazható, hogy miért lesz valaki ugyanígy annyira vonzó. Ha szívvel, szívből élsz, akkor nem sok a szó, de annál több az érzés.

Nem mindenki hisz a Teremtésben, abban, hogy a világunk nem a papucsállatkákból fejlődés eredményeképpen jött létre, hanem abban, hogy valamilyen energia megnyilvánulása által megteremtődtünk. Mégis, ha eljátszunk a gondolattal, hogy a Teremtést mindig megelőzi egy gondolat… ha házat szeretnék építeni, azt először megtervezem, kigondolom, és csak utána, annak alapján valósul meg a terv, sokszor nem is úgy, ahogy kigondoltam, de a gondolat nélkül el sem indulna az anyagivá válás, hisz nem lenne, ami összetartsa. Minket is kigondolt valaki… és aztán felvettük a formát, az alakzatot. És most jön valami fontos. A Teremtéshez az ellentétes energiák kiegyensúlyozása szükséges. A kiegyenlítés. Az, hogy egyik se legyen túlsúlyban. A nullpont. A béke állapota. Amikor egyik erő sem csordul túl. Ugyanis ebből pattan ki az új. Irányíthatlan, hogy mi pattan ki belőle…. És ez nem tetszik az egonak, ami mindent irányítani, kontrollálni akar…

Mindezekből pedig az következik, hogy az egyensúly, a béke, a harmónia, minden új dolog létrejöttének alapja. Tehát először mindig bele kell kerülnünk ebbe az állapotba, mielőtt bármi újba belekezdünk. Nem lehet haragból, kétségbeesésből, elkeseredettségből jó döntést hozni, vagy legalábbis kisebb az esély, bár az is hozhat néha letisztult gondolatokat, azonnali át- vagy belátást. Dönteni viszont nem ilyenkor érdemes, jobb megvárni a kiegyensúlyozódást.

Csak egy pár terület, ahol én nagyon kívánnám az egyensúly helyrebillenését:

1. beszéd és hallgatni tudás = bizonyos emberek annyit beszélnek, oda sem figyelve arra, hogy a másikat érdekli-e az, amiről beszél, meg sem kérdezve a másikat arról, hogy Ő hogy látja vagy mi van vele… ezzel leuralva a terepet, saját fontosságukra a hangsúlyt helyezve (sokszor nem rosszindulat ez, inkább öntudatlanság). Helyes megállni néha és megfigyelni, hogy vajon mennyire kiegyenlített a kommunikáció, egyforma időt tud-e a két fél megnyilvánulni, hogy a beszélgetés után mindkét félben jó érzet maradjon.

2. kapcsolat a földdel és az éggel = lassan veszítjük el a kapcsolatunkat mindkettővel, bár a földdel még csak-csak megvan. Elszigetelődünk, pedig benne/rajta élünk. Saját véleményem, hogy a magyarság fogyásának, testi-lelki nyomorúságának és más népek, nemzetek általi befolyásolhatóságának oka az, hogy nem kapcsolódunk a földdel – most már fizikailag is alig – de ami még rosszabb, hogy nem vagyunk tudatában égi kapcsolatainknak, a csillagokkal való összeköttetésünknek. Nem kell hozzá semmilyen tudományos tant megtanulni, sőt, az még inkább elválaszt, csak többet kell gondolkodnunk arról, vajon mit látunk magunk felett az égen nappal és éjszaka. Minden bennszülött, számunkra elmaradottnak titulált, nép harmóniában élt és él a környezetével és tudomása van minden természeti átalakulásról. Akinek van ilyen kapcsolata, az mindig megérzi a történéseket és segítségével mindig tudja, hogy hol kell lennie, ha katasztrófa közeleg. Ezt hívják vezettetésnek és tulajdonképpen mindenkinek így kellene élnie ha egészséges és jól megélt életre vágyik.

3. racionális gondolkodás és képzelet = a tények kőbe vésettnek látszanak, de nem azok… Minden változik, még a múlt és a jövő is. És még egy másik: a tudományosan nem bizonyított dolgok is ugyanúgy létezhetnek, nem kell mindenre magyarázatot találnunk, gyártanunk… Bár néha azt érzem, hogy ez csak nekünk magyaroknak fontos, vagyis nálunk hatványozottan, mert még szavunk is van rá: MAGYARázat, vagyis benne van a “magyar” szó. Persze ez más népekre is jellemző, de nem az egész emberiségre. Vannak kivételek. A jövőben nem országhatárokkal és nyelvekkel elkerített nemzetek lesznek, hanem a gondolkodásuk vagy hitük szerint oszlanak csoportokra az emberek és azok fognak közelebb húzódni egymáshoz, akik egyformán gondolkodnak. Még a régi megszokásokban, mintákban tobzódnak sokan, de majd szépen lemállik ez a réteg is, az új születések által szétfeszül minden, amit már nem tart össze a régi gondolat. Születik az ÚJ.

Van még több is, de most legyen elég ez a három.

Végezetül még egy dolog: én azt veszem észre, hogy két igazság létezik. Az egyik a Természet Törvényei, ami mindenre és mindenkire egyformán érvényes, megmásíthatatlan, kivétel nélküli. Ez lehetne a nagybetűs Igazság. És van a másik, az ember, az emberi gondolat igazsága… ami folyamatosan változik, attól függően milyen felismerésekben van épp az emberiség. Ez a tudomány igazsága most, látjuk ez úgy változik, mint a széljárás… Ez a kisbetűs igazság. És ha megfigyeljük, akkor megint kettő van, amelyek egyszerre, egy időben léteznek és vannak jelen a világunkban. Át- meg átszövik a valóságunkat és mi hol ebben vagyunk kicsit, hol meg abban. Valójában mindkettőben benne vagyunk egyszerre, vagyis folyamatosan az EGY-en-súly-ban vagyunk, de figyelmünk, hangoltságunk és belső tartalmaink határozzák meg épp melyiket érzékeljük erőteljesebben.

Érettségünk és tudatosságunk ott nyilvánul meg, hogy milyen rövid idő alatt tudjuk magunkat visszabillenteni abba a bizonyos aranyközépbe, a nullpontba, ahol minden kiegyenlített, ahol béke van, és ahol az új dolgok teremtése történik. Feldolgozatlan belső tartalmaink benne tartanak a félelemben, a bizonytalanságban, a ragaszkodásban és mozdulatlanságban, úgy érezzük egy helyben toporgunk, pedig vágyjuk a változást…

Egyensúly-teremtő háromnapos elvonulást legközelebb a Tavaszponton, március 20-21-22-én tartok, egy gyönyörű erdei környezetben Lakiteleken a Tőserdőben. Bővebb információ és jelentkezés itt: