A PÉNZEN KÍVÜL van még 4

A BŐSÉG 5 FORMÁJA

Hibás beidegződés az, hogy ha gazdagságra vágyunk, akkor azt majdnem kizárólag csak pénz formájában tudjuk elképzelni, mert ezzel kizárunk egy sor olyan más lehetőséget, amelyek révén szintén gyarapodhatunk. Mivel kizárólag pénzre vágyunk, ezért abban a hitben élünk, hogy ez limitáltan van jelen, és nem mindenkinek elérhető, bizonyos rétegeket emiatt szegényeknek tartunk. Azért fontos említenünk a többi bőségformát is, hogy nyitottak tudjunk maradni a más csatornákon beáramló „kincsekre” is, ne szűkítsük azt a sávot, amelyen keresztül hozzánk a jó dolgok be tudnak áramolni.

Ettől függetlenül első helyen meg kell említenünk, hogy a bőség mostani legfontosabb, legnagyobb értékkel felruházott formája a PÉNZ. Nincs ezzel amúgy semmi baj, valamikor a múltban volt egy egyezségünk, hogy létrehozunk egy „szimbólumot”, a pénzt, amely cserealapot képez azokra a dolgokra, amelyekre épp szükségünk van. Tulajdonképpen bizonyos tárgyak állandó értéke adja a pénz alapját, mint például az aranytartalék, ami valaha a pénzkibocsátás feltétele volt. Ma már aranytartalék nélküli pénz is van a piacon, sőt, már virtuális vagy elektronikus pénz is létezik, mint a bitcoin vagy más, inkább érdemeken alapuló pontrendszerek, melyek aztán elektronikusan pénzre válthatók. Érdekes azonban a tőzsde, mint a pénz és az áruérték forgalmára használt adás-vételi hely, mert ott viszont emberi érzelmek, és az azokhoz társított gondolatok határozzák meg valaminek az értékét, ezért van az, hogy az érték széles skálán mozoghat, hol fent, hol pedig lent, és ezzel bizonyos körök szintén nagyon jól tudnak keresni. Nyilván azon kevesek, akik ezeket a szálakat mozgatják, és nem azok, akik csatlakoznak a „játékhoz” szerencsét próbálni…

A bőség második formája a BARTER. Régebben gyakran használtuk, ma már igen ritkán, pedig ugyanúgy van létjogosultsága, ráadásul adóval nem megfogható, mert pénzben nem társítunk hozzá értéket. Egyszerű az eset: én tudok angolul, de lyukas a cipőm. Te cipőket készítesz, javítasz, de nem tudsz angolul. Amennyiben elfogadod azt, amit én tudok adni, amiből nekem bőséggel van, akkor megegyezünk abban, hogy a lyukas cipőm áráért te angolul tanulsz nálam. De még jobb az a példa, hogy nekem almám van, neked meg szalámid. Megegyezünk abban, hogy mennyi almát ér a szalámi és szimplán kicseréljük az áruinkat… Cserélni árut lehet és tudást. Ma is működik, ma is lehet élni vele, de mivel alig van olyan háztartás, amely otthon állít elő valamilyen megújuló terméket, ezért ritkán használjuk. A vidéken tartósan élők, valamint bizonyos városból vidékre kiköltöző „újrakezdők” azonban szívesen élnek ezzel a lehetőséggel, besegít az újra rendeződő háztartásba, az átmeneti időkben.

A harmadik bőségforma, lehetséges forrás az AJÁNDÉK. Ez manapság is gyakori, főleg családi berkekben, elsősorban a segítő szándék vezérli, De vannak egészen megdöbbentő esetek, amikor valaki gyakorlatilag a „jókor, jó helyen tartózkodva” megkap valamit, amire álmában sem gondolt volna teljesen idegen emberektől. Ennek csereértéke a hála, amit érezhetünk az iránt, aki adja, de még ez sem kötelező elem, szimplán tudnunk kell elfogadni, ha egyszer jön a lehetőség. Ebben az esetben az is örömöt él meg, aki ad, mert neki maga az érzés, hogy ezt ő megteheti másokkal, lesz érték és azért ad, hogy ezt az érzést ő megélhesse. Persze vannak helyzetek, amikor az ajándék mögött megbújva elvárás is van, ilyenkor mindenki eldöntheti szabadon, hogy mit kezd az ajándékkal, amit kapott. Az ajándék bármikor továbbadható, akár a pénz is, vagy bármiféle tárgy is.

A negyedik bőségforma maga a SZINKRONICITÁS. Amikor pont az jön velünk szembe, amire vágyunk, vagy aminek a meglétéért dolgozunk, ez megerősíti azon hitünket, hogy jó úton járunk, mert a lehetőség vagy tárgy már meg is valósult, s úgy érezzük, hogy a jóisten velünk van, mert sokkal hamarabb megkaptuk a vágyott dolgot, mint gondoltuk. Ez abban is megerősít bennünket, hogy a gazdagság definíciója az is lehetne: akkor vagyok gazdag, amikor megkapom azt, amire épp vágyom akkor, amikor épp arra vágyom. Talán azért nem működik ez a forma olyan sokaknak, mert akkor semmit sem tennénk magunkért, ha csak arra várnánk, hogy majd megérkezik hozzánk, amit szeretnénk, csak üljünk még egy kicsit a karosszékben. Neeeem. Ez úgy működik, hogy van egy jó ötlet, el kell kezdenünk tervezni, dolgozni rajta, előkészíteni, éééééés menet közben megérkezhet az a segítség, ami közelebb visz a célunk felé. De elindulni mindenképp el kell.

Az ötödik bőségforma a KÉPZELET vagy INSPIRÁCIÓ. Ez szokatlan lehet, de mégis működik. Ilyenkor ugyanis, amikor elengedjük a képzeletünket, olyan, hívjuk így: „síkokkal” is kapcsolatba lépünk, amelyek más, nem fizikai, törvényszerűségek mentén működnek, emberi aggyal sosem fogjuk megérteni ezeket a törvényeket, csak elképzelni tudjuk. Ilyenkor jön az inspiráció ötlet vagy új megoldás képében, ki tudja honnan jut eszünkbe, viszont akkor, abban a helyzetben ez segíthet. 

Ha becsukjuk az ajtót a pénzen kívül létező másik négy bőségforma előtt, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a mi életünk nem elég szerencsés, nem vagyunk elég jók, szépek, okosak, stb. s ezzel legyártjuk magunknak azt a rossz érzést, ami aztán megbetegít, megnyomorít és panaszra ad okot. Mi magyarok ebben kiválóak vagyunk. Ha nincs pénz, máris van miért sírni, hogy mennyire kicsi „szar” ez az ország, itt nem lehet semmit sem csinálni, és hogy milyenek itt az emberek. Tudom magamról, átmentem ezen az állapoton én magam is, és rájöttem, hogy itt még nem áll meg az élet. Ilyenkor egyébként segít a „legkisebb ellenállás elve”. Ez pontosan azt jelenti, hogy arra megyek, amerre nyitott az ajtó. Ha az az ajtó nem nyitott, amit én kinéztem, és nem működött az, hogy „márpedig én azt, ha törik, ha szakad, kinyitom”, akkor mentem tovább, megnéztem, hogy melyik ajtó az, amit könnyen ki tudok nyitni, és azt használtam fel, amit ott találtam. Megelégedtem azzal, amit az élet adott, ahelyett, hogy követelőztem volna azért, amit nem, pedig megérdemel. Persze az is működik, hogy betöröm az ajtót, és elveszem azt, ami mögötte van, de mivel én ártani másnak a legkevésbé sem szeretnék, ezért maradt a szelíd hozzáállás, a legkisebb ellenállás elve.

Nos, szerintem elég inspirációt adott ez a kis iromány a mai elégedettség érzethez, de ha mégsem, akkor meg marad a régi, bevált recept. Ehhez csak még egy mondat:

Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt kapod, amit mindig is kaptál. Ha változást szeretnél, akkor tégy valami mást!